Apukámnak is volt, az Inkei apjának is. Olyan színe volt és olyan anyagból készült, mint a legendás Alföldi papucs.

Secfromdisaster mikroblogger az előbb kiposztolt a Tumblr-re egy fotósorozatot a hetvenes évek legvégének Budapestjéről: Básthy Gábor műveit. És rögtön a legelsőn ott volt az a jellegzetesen vertikális szerkezetű humánértelmiségi táska, ami végigkísérte a gyerekkoromat.

Advertisement

A szüleim festők, megnyitókon nőttem fel, homokszínű értelmiségi táskájukat aggódva a mellkasukhoz szorító művészeket bámulva. A táskának volt szíja és fogantyúja, de képzőművész körökben rituálisan a melledhez kellett szorítani. Ha más környezetben nőttél fel, meséld el, hogy nálatok hogy kellett hordani! Szíjon pörgetve? Lazán hátracsapva? Telefirkálva?

De nem is ez a lényeges kérdés, hanem az, hogy mi volt ennek a neve? Ha megveszek, se jut eszembe, hogy volt-e neki márka-, típus- vagy beceneve, hátha te tudod. Egyikünknek se jut eszébe semmi, remegő kézzel fogom frissítgetni a posztot!