Mi történik, ha egy anya egy évre elszakad a magyar abszurditástól, Nyugat-Európában él és járatja a gyerekeket iskolába, majd visszatér a NER-országba?

Nincs viccesebb annál, mint amikor egy naiv ismerős botlik bele a hatalom valamelyik önkényes, erőszakkal bevezetett idiotizmusába. Olyan idiotizmusba, amiről persze te is tudod, hogy az, de már megszoktad, így fel sem tűnik.

Tegnap, miután a fél délutánt a Borisz tornaleckéjével töltöttük, levezetésnek játszottunk egy parti SET-et, ágyba dugtuk a gyerekeket, elolvastam nekik egy fejezetet esti mesének a Három ember egy csónakbanból, majd megnéztem, hogyan alázzák meg ismételten az egyre borzalmasabb Barcelonát, egyszer csak a fenti csetüzenetet kaptam egy anyatárstól. Akiről annyit kell tudni, hogy nemrég költöztek vissza egy év után a Még Liberális Kapitalizmusból.

És aki eszerint még azt a NER-alapszót sem ismeri, hogy TORNAFÜZET!

A vicc pedig az, hogy először nem is értettem, mi a baja!

Az érdemi válaszom a szülőtársnak annyi, hogy tessék, írtam már kettőt, itt vannak, ez meg a harmadik, és amikor legközelebb hajnali egykor tornaleckét írsz, gondolj arra, hogy talán ugyanezt csinálja Áder anyuka vagy apuka is, és akkor legalább tudsz egy jót röhögni.