Ő az, aki nemrég majdnem nagykövet lett Rómában, de a sokak áltak rasszistának tartott irodalmi-publicisztikai munkássága miatti fölháborodás miatt végül nem lett az. A Kádár-rendszer vége felé minden gyerek ismerte sci-fi szerzőként, aztán inkább politizált.

A költő-író-publicista 69 éves korában halt meg, a család közleménye szerint hosszú, súlyos betegség után.

Eszerint szegény már súlyos beteg lehetett, amikor júliusban majdnem kinevezték nagykövetnek, de a heves tiltakozás miatt végül visszalépett. Szentmihályi Szabó annak idején még a kommunizmushoz írt verset, ami így kezdődött:

Hol késel, kommunizmus,
boldogságom, tiszta szerelmem?
Boldogságunk, tiszta szerelmünk.
A bőség kosara! A jognak asztala!

Hogy a rendszerváltás után már a Magyar Gárdáról költsön, és ne habozzon megnevezni a magyarságot elveszejtő népcsoportokat. Termékeny publicista volt, szerkesztett és fordított is sokat, a keményvonalas szélsőjobbos publisztika egyik emblematikus alakja volt.

Advertisement

Borzongató, de még ma is jelent meg publiisztikája a Magyar Hírlapban, amit a tartalma alapján tényleg akkor, pár órával a halála előtt írt. És még ekkor is az Ellenséget gyalázta. Olyanokat írt, hogy "nekünk" meg "nekik", az ő előéletével. Elképesztő, hogy valakit ilyen fokon izgasson ez a téma, és élete utolsó napján is ilyesmikkel foglalkozzon, hogy:

Az elmúlt hetekben több ezren imádkoztak gyógyulásomért, imaláncokat alkotva, emellett rengeteg jobbulást remélő levelet kaptam, melyeket ezúton is köszönök kedves olvasóimnak. Míg nekem erős a hitem, és elfogadom Isten akaratát, a híreket olvasva nem igazán értem, miben bíznak a szocialisták, de decemberben majd kiderül, ismét megújulást terveznek, az alakításuk azonban egyáltalán nem színészi, inkább ripacshoz méltó, mert a díszleteket és a társulatot lehet ugyan cserélni, de az előadás ugyanolyan gyenge maradt. Az Amerikából kitiltott vagy kitiltani vélt kormányközeliek kapcsán felhördült a baloldali sajtó, különböző névtelen forrásokra hivatkozva sorra gyártják az összeesküvés-elméleteket, szokás szerint kéjesen és betegesen fantáziálva arról, hogy mi is történhetett. Ha a balliberális oldalnak valóban fontos lenne Magyarország sorsa és jövője, akkor nem a külföldi és európai parlamenti barátoknál próbálna könyörögni, hogy segítsenek, nem semmitmondó nyilatkozatokat adnának ki nap mint nap, hanem megpróbálnának aktívan segíteni abban a kormányzó pártnak, hogy Magyarország haladjon tovább a megkezdett úton. Sajnos a mentalitásuk nem változik, nem értik azt, aki építkezik, mert csak rombolni tudnak. Nekünk szerencsére van hitünk, nekik meg marad a bolhacirkusz.