Az utolsó szovjet külügyminiszter, a későbbi grúz elnök 86 éves volt, és fontos szerepe volt a hidegháború befejezésében.

Sevardnadze 1985-ben lett külügyminiszter, előtte a grúz kommunista párt első titkára volt tizenhárom évig, és reformista attitűdjére az újonnan megválasztott szovjet vezető, Mihail Gorbacsov is felfigyelt. Külügyminiszterként Sevardnadze kulcsszerepet játszott abban, hogy a szovjetek addigi erőpolitikája megváltozott, és a Varsói Szerződés tagállamainak is szabadabb politizálást engedtek.

Advertisement

A külügyminiszter szerepét elismerik a német egység létrehozásában is, ám 1990-ben egy rövid időre felállt a székéből, mert nem értett egyet Gorbacsov akkor már keményvonalasnak ható politikájával. (Az utódja nevét leírom a poszt alján, nekem húsz éve már eszembe se jutott.) 1991 végén azonban még pár hónapra visszatért, hogy ő lehessen az utolsó szovjet külügyminiszter.

Amikor azonban Grúzia függetlenné vált, Sevardnadze is hazatért, olyannyira, hogy vezetője lett az országnak, 1995-ben pedig elnökké is választották. Odahaza azonban már egyáltalán nem tekintették őt reformernek (vetélytársát, Zviad Gamszahurdiát például grúz első titkár korában börtönbe is csukatta a hetvenes években), választási csalásokkal és korrupcióval vádolták.

Sevardnadzét – aki ellen több sikertelen merényletet is megkíséreltek – 2003-ban a rózsás forradalom mondatta le, de távozásában az amerikai nyomásnak is szerepe volt, sőt, a Soros György-féle Open Society Institute a Milosevicset megbuktató egykori szerb ellenzéket is segítségül hívta. Sevardnadze bukásának hírét hatalmas népünnepély fogadta, ő maga viszont nem élt a német állam felajánlotta menedékkel, hanem haláláig Grúziában lakott. Annyit tudni, hogy hosszú betegség után halt meg.

Fotó: AP Photo/Shakh Aivazov

És a név, amit ígértem: Sevardnadze utódja Alekszandr Besszmertnih volt 1991-ben.