Melis András Pesti Est-alapító Őz Zsoltról álmodott.

Jó beteg lett a csajom, itthon ápolgattam vasárnap, nem tudtam elmenni Őz emlékkoncertjére. Melis "Melisúr" András viszont ott volt, és utána álmot látott. Íme alant a beszámolója. Ha ott voltál a koncerten te is, írhatnál róla pár sort kommentben.

Gondolkodtam tegnap, hogy elmenjek-e Őz Zsolt emlékkoncertjére. Nem volt kedvem emberek közé menni, pláne nem ilyen apropóból, pláne nem vasárnap este, amikor még nem is ihatom le jól magam, hogy stílusosan emlékezzem Őzikére és arra a pár alkalomra, amikor együtt ittuk le magunkat jól. Végül elmentem, belehallgattam, eljöttem. Nagyon kedves esemény volt, hallottam egy-két jól előadott Vidámpark számot, Bródy kifejezetten megható volt, de lehet, hogy öregszem. De ami miatt igazán megérte az este, hogy utána Őzikével álmodtam:

Az Őz Zsolt emlékkoncerten álltunk, a Gödör Klub előtt, Para-Kováccsal, és hasonló alakokkal, cigiztünk, piáltunk. Egyszer csak megjelent Őzike szelleme teljes életnagyságban, igen vidáman, fiatalon, kisimultan. Nagyon megörültem neki, dumálni kezdtünk, közben odaszóltam a többieknek, hogy nézzétek, de jó, Őzike is eljött. Sajnos a többiek nem látták Őzike szellemét, Para elnézően mosolygott; szegény Melisúr, túl sokat ivott. Oké nem baj, leszarom, tovább csevegtünk Őzikével, közben beleivott a viszkimbe, és a sörömbe. Ahogy ivott, a poharak felemelkedtek a levegőbe, ezt észrevette valaki, mondom neki, "na látod, hogy itt van?!" mire az csak annyit válaszolt, hogy "á, biztos a Vécsi hülyül". Aztán Őzike sodort még nekem egy spanglit, igen furcsa, szürreális képződmény volt, bonyolult lenne elmagyarázni, lerajzolni meg sajnos nem tudom. Mutattam Parának a spanglit, ő meg azt mondta, hogy "aha". Aztán Zsoltnak mennie kellett. Egy darabon elkísértem, kérdeztem hová megy, azt válaszolta, hogy Csepelre, a törzshelyére, cigány asszonyokkal fog reggel hétig inni, aztán pedig indulnia kell. Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy hová, de gondolom, hogy a mennyországba.