Orbán a németek lenácizásával látszatra befejezte a maga gyurcsányi fordulatát. De csak látszatra, mert a szaúdiakat terroristázni és a németeket nácizni nem ugyanaz.

Orbán gyurcsanyizálódása akkor még nem tánt fel szinte senkinek, amikor csak furcsán kezdte hangsúlyozni a szavakat, miközben intenzvíven meresztgette a szemét.

Akkor viszont már nyilvánvalóbb lett a dolog, amikor elkezdett bizarrul viselkedni, amint emberek közé ment. Orbán korábban jól elvolt a választópolgárok társaságában, sőt, annak ellenére, hogy a magyar politikai élet profi és veterán machinátora, az imidzsének része lett az a mátyáskirályos vonás, hogy ő az az outsider, aki megtalálja a hangot a normális emberekkel, ellentétben a politikusokkal.

Advertisement

Aztán mostanában látványosan történt valami, és Orbán - ha nem is lett pont olyan, mint Gyurcsány Ferenc, aki választók társaságában vagy úgy vonaglott és forgatta a szemeit, mint akinek egyszerre kell pisilnie és benntartania egy különösen virgonc kis fingot, vagy elkezdett papot játszani - szintén elkezdett természetellenesen viselkedni az emberekkel. Leginkább egy olyan Usztics Mátyásra hasonlít mostanában, aki nem egyből ordítja le a kopasz alapkiképzősök haját, hanem előbb elkedélyeskedik velük.

Ezután jött beszólás Merkelnek majd az ügyetlen mentegetőzés, hogy az egész nem is neki, hanem egy szenyó szociáldemokratának szólt. Az eset első pillantásra nagyon hasonlt arra, amikor a humorral szintén rideg viszonyt ápoló Gyurcsány az MSZP 2005-ös születésnapi ünnepségén próbált viccelni azon, hogy a fociválogatott csak döntetlent bírt játszani Szaúd-Arábiával:

"A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény."

Advertisement

Ugyanez a csikorgós csendőrhumor szólt most Orbánból: ""a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be".

De a helyzet alapvetően különbözik a 2005-östól. Gyurcsány egyszerűen hiú páva volt, és érezhetően azt gondolta, hogy a terroristázás baromi szellemes, vagyis önteltségében nem tudta felmérni, hogy ez bőven olyasmi, amit egy miniszterelnök nem mond nyilvánosan. Orbán viszont tudatosan tankozott, erősítendő a magyarokat Európával szemben védelmező hős figuráját. És feloldandó azt a feszültséget, hogy a magyar kormánypropagandával szemben az országot nem csak az európai baloldali-liberális pártok ekézik, hanem például a német kereszténydemokraták is.

Most már csak egy izgalmas kérdés maradt: a keleti nyitás jegyében mikor fogja Orbán először felszabadulásnak nevezni az orosz hadsereg 1945-ös invázióját.