Rohadt fasiszták - kezdte a híres publicista forradalmi cikkét, ami irtó népszerű lett percek alatt. Max Wéreb, a mikroblogger fogta magát, és ízekre szedte az összevissza beszélő Tamás Gáspár Miklóst. Az engedélyével a Cink újraközli a posztját.

Az Ökotárs Alapítvány és a DemNet pártállami-putyinista stílusú lerohanása, a kormányzati-rendőrségi megfélemlítés nyilvánvaló szándéka olyan lesokkolt hangulatot teremtett a kormánnyal szemben kritikus oldalon, hogy Tamás Gáspás Miklós kedden, a hvg.hu-n megjelent, "Rohadt fasiszták" című cikke azonnal megasiker lett.

Az általános tömjénezés közepette egyszer csak előlépett Max Wéreb, és remek posztban tette helyre a kóklerkedő sztárpublicistát. Én imádom TGM írásait, amik általában briliánsan vannak megírva, az idézetkatyusák ellenére igen szórakoztatóak, és tele vannak apró, éles szemű és -elméjű észrevétellel. De soha nem jutott volna eszembe komolyan venni őket, hiszen TGM egy briliáns figyelemkurva, aki csak arra megy, hogy lebilincselje a közönségét, mindegy, milyen áron. Ez a hozzáállás ráadásul hozzám is közel áll. Max Wéreb nálam sokkal komolyabb fiú, itt a bizonyíték:

Kiver a víz ettől a cikktől. És aggasztó, hogy mennyi embernek tetszik. A hazai civilszervezetek lennének TGM szerint a rendszerkritikus ellenzék. Milyen rendszer? Semmi közük a rendszerkritikához. Az Ökotárs és a Demnet nyugatosan képzett technológiai pályázati lebonyolítást végző nonprofit szervezet. Roppant unalmas társaság a maga nemében. Nem az emberek egyenként, hanem a cég. Nincsenek is benne "militánsok" meg szabadságharcosok. A 13 vegzált civilszervezet pedig témákra szakosodik. A Labrisz a leszbikusokra, a TASZ a szabadságjogokra, és így tovább. Rendszerben nem nagyon gondolkodnak, csak témákban. Kifejezetten nem érdekli őket a rendszer. Így véd néha a TASZ konkrét fasisztákat. Nem olyanokat, akiket TGM vizionál. Az a kormány, amelyiket még nem kritizálta a TASZ, az nem csinált semmit. Ez a dolguk. Sokszor igazuk van, néha nincs. A saját rendszerükön belül mindig. Ezért jó egy fókuszált civilszervezet, mert vannak témái, amit képvisel esőben, fagyban, napsütésben a kontextustól teljesen függetlenül. Az emberi jogok meg is érdemlik ezt a kontextus nélküli, feltétlen védelmet.

TGM itt az a bácsi szeretne lenni, aki beindította a 2006-os Sajnálatos Őszi Események során a kiállított tankot. Olyan mint egy ideológiai szotyiárus. Oda megy, ahol mozgást lát. Kinyitja a kempingasztalt, és kimérve árulja az elképzeléseit a tunya fiatalságról, az apatikus középkorúakról, a hétköznapi fasizmusról, a kapitalista világrend végéről.

A hétfői tüntetők "jellegzetesen tétova, politikailag bizonytalan, báva, nyájas, jámbor". De ő nagyobb aktivitást, harcot szeretne. Lehet választani, hogy gerilla leszel vagy bávatag kígyóvállú bölcsész. A bácsi ítél.

Pár bekezdés eszmetörténeti alátámasztás után ezzel zárja a cikket:

S hogy miért adtam ezt a címet az írásomnak? Magam sem tudom. Jól hangzik.

Nem hangzik jól. Rettentő szarul hangzik. Fasisztázás - baszogatás - lesajnálás - harcba szólítás - eszmetörténet, és a végén egy kikacsintás. Hiszen ez csak publicisztika.