Tegnap kiderült, hogy az űrszonda sikeresen túlélte a találkozót a Plutóval, és már az első képek is megérkeztek. Az összes adatra 16 hónapot kell várni, de már most kiderült egy igazán meglepő dolog.

Itt van az eddigi legrészletesebb kép a Pluto legnagyobb holdjáról, a Charonról, a fotót 466 ezer kilométeres távolságból készítette a New Horizons.

Ez még egy tömörített verzió, és a hold bizonyos részleteiről lesznek közelebbi felvételek is. Ami érdekes, hogy a nagy sötét foltot a hasonlóság miatt Mordornak nevezték el a kutatók, illetve az, hogy a Charonon első ránézésre jóval kevesebb a kráter, mint a amire számítottak, árkokból és szirtekből viszont jó sok van.

Hasonló jelenséget vettek észre az első fényképen, amit a Pluto felszínéről készítettek. Ezen egyetlen kráter sem látható, hegyek ellenben igen. Ez azt jelenti, hogy a törpebolygó geológiailag aktív kell hogy legyen, hiszen a becsapódó meteoritok nyomai csak így tűnhettek el (vagy persze a gyíkemberek állnak a háttérben).

A fotókon ráadásul 3300 méter magas jéghegyeket is láthatunk. A metán-, a nitrogén-, és a szén-monoxid-jég – ami a felszínt borítja – túl puha ahhoz, hogy hegyekké álljon össze, viszont ilyen alacsony hőmérsékleten a fagyott H2O inkább viselkedik sziklaként. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, a Plutón rengeteg víz van. Ráadásul a kráterek hiánya és a hegyek mérete alapján a szakértők úgy becsülik, a törpebolygó felszíne legfeljebb csupán 100 millió éves. A Naprendszerünk ehhez képest 4,5 milliárd éves.

A kérdés az, hogy honnan van egy ilyen apró, fagyott világnak energiája ahhoz, hogy geológiailag aktív legyen. Az egyik megoldás hasonló égitesteknél, hogy óriási gravitációjú gázóriások körül keringenek, és ez az erőhatás okozza a földmozgásokat. De a Pluto közelében nincs ilyen, a Charon pedig hiába viszonylag nagy, messze nem képes ehhez elegendő energiát produkálni.

Lehet, hogy a Pluto jobban tudja hasznosítani azt az energiát, ami az életének egy korábbi szakaszából maradt, vagy az is elképzelhető, hogy több radioaktív anyag van a magjában, mint ahogy gondoltuk. Vagy valahogy gazdaságosabban használja azt a keveset, ami van.

A fenti képen látható rész amúgy a szív és a bálna között fekszik, az előbbi terület hivatalos neve Tombaugh régió – az égitest felfedezője után –, utóbbit pedig Cthulhu régiónak hívják H.P. Lovecraft iszonyú, ősi polipistene után. Mert az alvilág római istenéről elnevezett törpebolygón naná, hogy hasonlóan vidám dolgokról nevezték el az egyes tájegységeket.

  • Meng-p’o: A kínai mitológiában a feledés istennője, akinek az a feladata, hogy biztosítsa, az újjászülető lelkek ne emlékezzenek az előző életükre.
  • Cthulhu: A kultikus Lovecraft-mitológia legismertebb alakja, ősi, tébolykeltő, gonosz, óriási, polipfejű isten.
  • Krun: Egy közel-keleti népcsoport alvilágának egyik ura, Nagy Húshegynek is nevezik.
  • Ala: A nigériai Igbók kultúrájában az föld, a halandóság, a termékenység és a kreativitás istennője, akinek a neve szó szerint annyit tesz Föld. Ő az alvilág úrnője, aki a halott ősöket a méhébe fogadja.
  • Balrog: A gyűrűk ura árnyék és láng szörnyetege, ez az a nagy démonszerű izé, amit nem enged át Gandalf a hídon.
  • Vucub-Came és Hun-Came: A két leghatalmasabb maja halálisten.

Érdemes amúgy lecsekkolni az xkcd remek térképét is, kár, hogy nem ez valósul meg.

Advertisement

Végezetül itt egy fotó a Pluto legkülső holdjáról, az apró, kábé 43 × 33 kilométeres Hydráról.

via io9, kápek: NASA, CNN