A Prima Primissima díj természetesen nem sokat számít – hogy miért, arról Uj Péter remek cikket írt két évvel ezelőtt a Népszabadságban. Pont ott, ahol Papp Sándor Zsigmond kapott most hisztérikus rohamot Turczi István miatt. Innen tudtam meg, hogy megvolt az átadás.

Azazhogy nem is onnan, hanem hogy Podmaniczy Szilárd reagált a reakciókra. A lényeg, hogy az irodalmi közélet elég alaposan felbolydult a döntés nyomán, melynek eredményeként a három jelölt közül – Buda Ferenc költő és Bodor Ádám prózaíró került még a top 3-ba – Turczi Istvánt választotta primissimává a kuratórium irodalom kategóriában (még van egy csomó másik kategória is). Biztos tudjátok, a Prima Primissima az a díj, amelyet Spéter Erzsébet nyugdíjas Demján Sándor milliárdos alapított, de egy ideje Csányi Sándor milliárdos és az OTP kezeli őt. A jelentősége annyi, hogy sok pénzt – most konkrétan 15 millió forintot – lehet vele keresni egyik pillanatról a másikra, a prezstízse azonban a nullához konvergál.

Ezért is csodálkozom ezen a felinduláson, meg hogy azt írja az író, hogy a névnek – annak, hogy Prima Primissima – ezentúl nehéz lesz hinni. Ezentúl? Hagyjuk már az ilyen hülyéskedést.

Ide kívánkozik még, hogy Turczi Istvántól sajnos sose olvastam semmit, irodalomszervezői tevékenységéről és inkább jobbos meggyőződéséről ellenben mintha már hallottam volna harangozni. Buda Ferenc verseit viszont ismertem régebben, Bodor Ádámnak pedig minden könyvét olvastam, egy időben ő volt a másik abszolút kedvenc magyar íróm, Gion Nándor után közvetlenül. A legutóbbi műve – A Verhovina madarai – egy fokkal garcia marquezesebb a kelleténél, de azért érdemes elolvasni. Ha én lettem volna a kuratórium, úgy bökök rá – Papp Sándor Zsigmond módjára – gondolkodás nélkül Bodor nevére, mint a pinty.

Csakhogy nem én voltam, így Turczi lett gazdagabb a másik kettőnél, ők kénytelenek beérni ötmillió forinttal fejenként. Akkor most mi lesz ebből? Át kell értékelni a magyar irodalmat szőröstül-bőröstül? Tessék inkább elhinni Podmaniczky Szilárdnak, hogy érdemes kettőt hátralépni, és onnan egészen másként látszik az a gólvonal, ahová kapura szokás gurítani.

Sajtó kategóriában egyébként Cseke Eszter és S. Takács András On The Spot c. sorozata nyert. Egyszer láttam egy részből öt percet, elég volt nekem annyi bőven, még sok is.

Úgyhogy hogyhogy nem Uj Péter nyert, a kurva életbe már?!

Fotó: Kovács Tamás/MTI