Ránéztem egy fotóra, amin csak egy címke látszik, és mégis fényképszerű pontossággal Habony Árpád és Lázár János arca jelent meg előttem. Máris megremegett a posztolóizmom.

Remek volt a karácsonyi szünet, tényleg minimálisan interneteztem, miközben a gyerekekkel és a többi haziállattal döglöttünk itthon és máshol, és végre egész sokat tudtam főzni. De világos volt, főleg január 1-je után, hogy ennek egyszer véget kellett érnie. Tegnap történt, amikor elkezdtem visszanézni, mik mentek, amíg nem neteztem napi 16 órában, hogy szinte azonnal belebotlottam Fostosrecska felhasználó telitalálatába.

Advertisement

Ránéztem, elolvastam, hogy "100% vizisikló", mire Habony Árpád csiporgó hangja ezt mondta a fejemben:

Did I ever tell ya that this here jacket represents a symbol of my individuality, and my belief in personal freedom?

És máris kedvem támadt tovább tolni a biciklit.

Köszönöm, kedves Recska, remélem, ez olyan, "reggeli kávé helyett" típusú poszt volt, ami egy egész évig ki fog tartani. Miért ne tartana, rég vártam olyan kíváncsian évet, mint 2015-öt.

A legjobb, hogy magáról a dzsekiről sosem láttam fotót, de az nem is érdekel.