A 2015-ös milánói világkiállítás pavilonja leginkább úgy néz ki, mintha egy hatalmas szalmabálna elkezdett volna rohadni, és egy posztapokaliptikus társadalom tagjai golfpályának használnák. Itt az államilag rendelt ALAKOR nevű pavilon a Carpathia Kft.-től, oldalán két sámándobbal.

Most mondanám azt, hogy ki lehet az, aki ezt a szörnyszülöttet világra álmodta, de a hivatalos honlapon azt írják, hogy:

A végleges pavilon koncepció markáns elemei a látványötlet pályázat nyerteseinek ötleteiből lettek összeválogatva. Az Expo szellemiségéhez leginkább illeszkedő, és a Magyarország által képviselni kívánt tematika értékeinek legjobban megfelelő elemek többsége a II. helyezett pályázatból lett átemelve – így a pavilon az ALAKOR nevet viseli.

Megpróbálok nekifutni ennek a bekezdésnek, hogy helyesen tudjam értelmezni, de egyelőre még nem megy teljesen, hogy hogyan lehet győztes egy pályázat második helyezettje. Itt meg tudjátok nézni a másodiknak befutó Sárkány Sándor és Ertsey Attila tervét, ami szinte csak részleteiben különbözik a véglegestől. A többi látványterv itt látható, kicsit még fel is lélegeztem, hogy nem egy koronás Magyarország-alakú épület, vagy egy újabb Makovecz lett, aztán visszanéztem ezekre a képekre.

Advertisement

De hogy hogyan lehetett egy pályázat úgy győztes, hogy második lett, ez nekem még mindig rejtély.

Most találtam meg a pavilon honlapját, de az egész olyan, mint amikor a sci-fikben anélkül kezdenek el beszélgetni egymással az idegen civilizációk, hogy valamelyikben installálták volna a fordítócsipet, úgyhogy csak gurgulázásokat hallani, ott, ahol elvileg értelmes gondolatnak kellene lennie. Például olvassatok bele a pavilon koncepciójába:

A kertben az idelátogató olyan helyen találja magát, amelyet áthat az ÉLET. Áthatják az elemek. A tűz–víz–levegő–föld, és ezek metszőpontjában megszülető ötödik elem (quinta essentia), az élet forrása, a magyar hagyományban is jelenlévő életfa. A fa a világ tengelye, kapocs Ég és Föld között. A növényvilág, amely képes az ásványit a kozmikus energiával élővé alakítani. A kert kialakításánál fontos az elemek megtapasztalása. A víz végigvonul az épületen és a kerten. A levegő megjelenik a vízben és installációk segítségével, a tűz a kemencében, a naperők a háztartásban való használatban (aszaló, szárító). A föld pedig termékenységével mutatja meg magát. A kertet a növényvilág és állatvilág népesíti be.

Kozmikus energia, te atyavilág, miért nem rögtön Pataky Attilát formázzuk meg magyar mészkőből, hogy annak a szájában legyen a bejárat a pavilonba, aztán fel lehessen mászni az orrán keresztül az agyába, a feje búbján pedig űrkomp járna át a Szíriuszra.

Advertisement

A kert sztárvendége lesz 33 magyar gyümölcs (szőlő, mandula, dió, cseresznye, meggy, kajszi, őszibarack, körte, alma, birs, naspolya, füge, gránátalma), 33 magyar zöldség (saláta, endívia, retek, sárgarépa, fehérrépa, paszternák, zeller, cékla, hagyma, fokhagyma, borsó, bab, mák, spenót, sóska, paradicsom, paprika, tök, dinnye, uborka, kelkáposzta, káposzta, magyar úritök, karfiol, burgonya, stb.) és 33 magyar gyógynövény (kapor, katángkóró, kömény, turbolya, borsika fű, levendula, zsálya, rozmaring, ruta, kakukkfű, sáfrány, menta, méhfű, medvehagyma, stb.).

A pavilont a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. készítette, aminek a jogelődje az 1994-ben létrehozott Dialóg Filmstúdió volt. A Carpathia feladata, hogy összerakja az ALBAKOR-t és 2015. november 1. után Magyarországon is turnéztassa. A honlapon található információk szerint a Carpathiának nem igazán van tapasztalata ilyen hatalmas projektek szervezésében, az egyetlen komolyabb kiemelt projekt a saját leírásukban az „Együtt Szaval a Nemzet" programsorozat szervezése és lebonyolítása. De ez a cég a felelős a Nemzeti Kreatív Intézet hálózatának országos, illetve Kárpát-medencei kiépítésére is, tudjátok, arról az intézetről van szó, akik a startpisztolynál orraestek azzal, hogy lenyúlták a Kreatív Magazin logóját.

Az egész szerkezet „Kós Károlyon és Makovecz Imre organikus építészetén át jut el az élő természetre reflektáló” stílusig, egyesíti a magyar ácsolt szerkezeteket, Noé bárkáját, és igen, az ott a végén két darab sámándob. És nem csak dekorációs sámándobokról van szó, hanem lesznek bennük elkülönülő szintek, lesz bennük rendezvény-, és kiállítótér is. Az egész pavilon tervezésekor nagy hangsúlyt fektettek a környezettudatosságra és az újrahasznosíthatóságra, a leírás szerint az épületben lesz energiagyártó lépcső, akármit is jelentsen ez, és az egész szerkezetet nem fogják csak egyszerűen kidobni a kukába, hanem „Szombathelyen a régi Huszár laktanya területén kutatóközpontként” fog tovább működni.

De nem is tudom minek tépem a számat, ha valaki a fejemhez tartana egy furkósbotot, teletömne meszkalinnal és addig ütne, amíg a legdurvább pavilont megtervezem egy olyan eseményre, ahol be kell mutatni Magyarországot a világnak, akkor is képtelen lennék valami olyasmit összehozni, ami akárcsak közel ennyire bizarr és felfoghatatlan lenne. Értem én a nemes szándékot, nem lehet kivinni a Prezit és azt mondani, hogy a magyar pavilon az legyen egy kedvesen berendezett iroda, de soha, semmilyen körülmények között nem gondoltam volna, hogy a nemes szándékokat be lehet csomagolni a legdurvább, hátrafele nyilazós, rovásírásos világnézetbe, és főleg egy olyan épületbe, ami úgy néz ki, mint egy csőbomba, aminek a belseje egy bálna rothadó bordája, a két vége meg egy-egy sámánszimbólumos üstdob. A 2015-ös milánói expóra készített pavilont már képtelenség lenne parodizálni.