Karácsony óta törtem a fejem, hogy mit kéne írni 2015-ről. Mármint, hogy szerintem mi lesz. De nem jutott eszembe semmi. Mígnem ma délelőtt egyszerre megvilágosodásom támadt.

Azt kérditek, miért kell bármit is gondolni – pláne írni – arról, hogy mi lesz? Nem kell, csak olyasmit érzek a levegőben, mintha mindenki – de legalábbis sokan – arra számítana, hogy történik valami érdekes és különleges. 2014 és főként az utolsó hónapjai alapján adná is magát, hogy forduljon egy jókorát a világ, én is éreztem hasonlót egy darabig, de inkább csak november környékén, és ez később elmúlt. Lehet persze, hogy ez nem a világon múlik, hanem rajtam, eleinte nagyon szeretek lelkesedni, utána meg sittysutty megunom az egészet. Mást ne mondjak, a rendszerváltással is így voltam, elég sokat melóztunk 1989 táján, viszont mire bekövetkezett, már csak értelmileg érdekelt – úgy nagyon –, érzelmileg nemigen kavart fel.

Menet közben – valamikor szilveszter környékén – az is eszembe jutott, hogy ezt a 2011. december 31-ei jegyzetemet kellene átírni, alig-alig, hisz az európai uniós izéket leszámítva elég sok eleme érvényesnek mondható mostanában is. De az sem működött. Végül apránként le is mondtam a témáról, ami nem megy, nem kell erőltetni, amikor egyszer csak beütött – nem is tudom, pont mitől és hogyan –: 2015 a NEM éve lesz.

2015-ben

  • nem megy nyugdíjba Orbán Viktor (majd ha bolond lenne)
  • nem jön meg az esze a Fidesznek (fogalmilag kizárt)
  • nem keletkeznek repedések a centrális erőtérben (mitől keletkeznének)
  • nem hagyja abba a kormány az emberek tesztelését ostoba törvényekkel (tűrik)
  • nem hagyja abba az erjedést a baloldal (nincs, aki abbahagyatná vele)
  • nem adja fel újjászületési ambícióit Gyurcsány Ferenc (ő örök)
  • nem szervezi magát szervezetté az új ellenzék (nem tűnik fel senki, aki megszervezné)
  • nem lép színre új elit (nincs másik elit)
  • nem éri el a 10%-ot az LMP (marad a parlamenti küszöb környékén)
  • nem fog interjút adni a Cinknek Simicska Lajos (pedig jó kérdéseim lennének)
  • nem kezdjük el jobban érteni egymás szavát (nincs tolmácsunk)
  • nem fogok felhagyni a politikára figyeléssel (nem bírok magammal)
  • nem fogom jobban bírni a kommunista dumákat (már csak az kéne)
  • nem lesz béke Ukrajnában (lehetetlen, hogy megszülessen)
  • nem jön meg az esze Vlagyimir Putyinnak (nincs, ami rákényszerítse)
  • nem tör ki a világbéke (haha)

És hogy ne csak csak politika legyen, mert nemcsak az van:

  • nem jut ki az Európa-bajnokságra a magyar futballválogatott (elbukik a pótselejtezőn)
  • nem jut fel az A-csoportba a magyar jégkorongválogatott (szerencsére nem is esik ki)
  • nem nyeri meg az EBEL-t a Fehérvár (a rájátszás azért bizonyára meglesz)
  • nem jön el a Szigetre Jack White (van jobb dolga)
  • nem hódítja meg a nemzetközt a tokaji aszú (a nemzetköz nem kíváncsi rá)

Hirtelen ennyi adta magát magától, de a lista tetszés szerint bővíthető, ha még egy ideig tényleg morfondíroznék, megduplázhatnám magam is.

2015 egy ilyen év lesz. Kicsit sem izgalmas, viszont unalmas és kiszámítható.

Mégis úgy sejtem, hogy nem dőlök se kardomba, se dugámba. Egyrészt, mert van egy rakás saját igenem – belső használatra –, másrészt mert a Cink is igen jó lesz. A sok nemnek is hála.

Advertisement

Év végén térjünk vissza erre a dologra, oké? Bár ha van kedvetek, máris szétcincálhattok.