A címben koránt sem a ma délután bemutatott hittérítőkre utal az idézet, bármennyire is illene rájuk a leírás, hanem egy kis pikáns pesti időutazásra.

Van egy emléktáblákkal zsúfolt ház ugyanis a Magyar utcában, amelyikben működött népi kollégium, meg Gobbi Hilda színészháza, ám ami a legérdekesebb a Szerelmem Budapest blogon bemutatott funkciók közül az természetesen a bordélyházi múlt! Ahogy írják:

1926-ig itt működött Pest legelitebb és legdrágább luxusbordélya. A Maison Frida (pest szólással: mezonfrida) nemcsak nyilvánosház volt, hanem a testi szerelem szentélye.

„A legszebb, nemileg-szakmailag kitenyésztett nők legrafináltabb, legigényesebb kínálatát nyújtotta. ... Némi malíciával, pesti humorral, ez az intézmény olyan szilárd és nélkülözhetetlen volt, mint a Polgármesteri Hivatal, az Elektromos Művek, a Köztisztasági Hivatal, a Vöröskereszt, a Mentőszolgálat. Csak tekintélyesebb volt, konszolidáltabb, a vagyon állt mögötte, a tőke, az ipar, a főnemesség, a kereskedelem urai. És nem ritkán reverendájukat levetve, előkelő egyházi férfiak is a látogatók közé tartoztak.” – írja Vajda Sándor.

Szabó Lőrinc pedig, aki gyakran megfordult itt, egyik házbeli estéjére így emlékszik: „Felizgatott az orfeumi kiruccanás, meglátogattam Renée-t. Gyalázatosan kéjelegtünk. Úgy találta, hogy én sokkal változatosabb pózokat tudok, mint ő. Fantázia kérdése.”

Vajda Sándor visszaemlékezését egészében is érdemes elolvasni, mert pompás olvasmány arról, hogyan egyesítette a férfitársadalmat akkoriban a prostituáltak krémje.

Advertisement

Hogy miért éppen csak a Szózat, keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai folyóiraton van fenn a pompás beszámoló, azt nem tudom, de mindenképpen mártózzatok meg a húszas évek elejének fertőjében.

/A bájos hölgy képe Louis Icart alkotása és innen van, az épületfotó pedig a linkelt blogbejegyzésből/