Egyre több publicista tartja valószínűnek, hogy ez be fog következni, és olyanok is vannak sokan, akik szerint sürgősen tenni kell valamit ellene. Hétfőn délelőtt magam is felvetettem már ezt a lehetőséget – hogy elsőként-e, vagy sem, tökmindegy –, de mikor jön el maga a pillanat?

Ide tartozik, hogy kaptam egy régi cikket Török Gábortól, amelyből kiderült, hogy amikor a Jobbikot az 1994–98 közti torgyáni Független Kisgazdapárttal hasonlítottam össze, tévedtem kicsit. Arra ugyanis rosszul emlékeztem, hogy az a régi viccpárt őrületes előnnyel vezetett volna valaha is a felmérésekben. Mert kétszer is állt ugyan az élen, de egyszer sem húzott el az MSZP-től, illetve a Fidesztől. Először 1995 őszén – a Bokros-csomag eredményes szidalmazásának köszönhetően – kerültek első helyre Torgyánék, de azt a fórt az elnök ‘96 tavaszi borzalmas beszéde nyomán elbukták. Innen később a Tocsik-botrány után sikerült megint visszakapaszkodniuk, ám ennek a balhénak a gyümölcseiből már a Fidesznek is jutott bőven, vagyis 1996 végén, 1997 elején az újra erős MSZP-vel együtt hárman robogtak az élen.

Ám a huszonsok százaléknyi akkori támogatóból a választásokra mindössze 13 maradt.

Úgyhogy hadd hívjam fel a figyelmet ismételten arra, hogy 2018-ig pontosan három év van hátra. Ezért elég mókásnak tartom azokat az írásokat, amelyek szerint immár szinte biztos, hogy három egyenlő erő – miszerint a Fidesz, a Jobbik és a baloldal, hehe – küzdelmére kell majd számítanunk. Nem. Egyszerűen fogalmunk sincs, hogy mire kell számítanunk.

A magyar pártrendszer semmivel sem kevésbé képlékeny, mint húsz évvel ezelőtt. A Jobbik és a népszerűsége nyilván nem fog magától elmúlni, de pontosan így maradni sem fog semmi, és hogy a tendenciák mit csinálnak, az az összes többi szereplőn és valamennyi választón is múlik. Tapolca pedig nem sokkal több, mint Tapolca.

Viszont. Egyrészt játszani jó. Másrészt meg tartom, amit hétfőn írtam:

A Jobbik joggal értékeli áttörésként a dolgot, és mivel sokat számít, kiről hiszik el a választók, hogy képes nyerni – bebizonyosodott, hogy a Jobbik képes –, ezért támogatóinak száma, aránya a következő hónapokban növekedni fog. Nem tartom kizártnak, hogy lesz olyan pillanat – már az idén nyáron –, amikor Vona Gábor pártja az első helyre kerül a közvélemény-kutatásokban.

Úgyhogy mindezek alapján és belőlük kiindulva azt a kérdést szeretném most feltenni, hogy:

Folytatása következik, ahogy mondani szokás. Arról pedig majd jó sokat fogunk beszélni.