A Kinja rendszerének köszönhetóen új szinte lépett a blogger-kommentelő viszony. Grani, a Cink liberálisfalója füstölt halat hozott nekem Moszkvából. Míg itthon győzött netforradalom, én komentelőhaltól ájuldoztam Toszkánában. Ez nektek komment??? Nagyon remélem.

Percekkel azelőtt, hogy elindultunk volna a gyerekekkel őszi szünetre, kimaradva ezzel az egész Orbán-korszak legjobb bulijából, Albert kis meglepetéscsomagot kézbesített nekem. "Grani hozta Moszkvából" – nyomta a kezembe a biztatóan szagló nejlonzacskót.

Egyből láttam, hogy kincsek vannak benne: egy csomag űrdizájnba bújtatott füstölt pénzes pér, egy hasonlóan elit külsejű füstöltlazacféle-csomag, illetve egy felségjelzés nélküli, átlátszó nejlonba, majd alufóliába tekert, hosszúkás, nagy fejű füstölt hal, ami akkora szemekkel bámult, mint egy beextasyzott sneci. A szajrét bedobtam az eddigre több köbméteresre hízott úticsomagba, majd jól meg is feledkeztem róla, hogy legközelebb a Siena közeli tanyára érkezve találkozzak vele, miután az utolsó kosarat is felcipeltem a konyhába, és leroskadtam az asztal mellé.

Az út amúgy sem lett volna rövid, úgy meg, hogy Szlovéniában benzint tankoltunk a dízeles kocsiba, amit ráadásul a csajom apjáról kaptunk kölcsön, direkte hosszú lett. A többiek el is ájultak azonnal, így négyesben maradtunk: a Grani-féle trollhalak és én. Nem ma kezdtem a füstölthalazást, így először a gyanús külsejű, kimért példányhoz nyúltam. Annyiból volt hiba, hogy emiatt a csúcson kezdtem.

Ha egyszer tényleg ruszki gyarmat leszünk megint, remélem, hogy a birodalmi kultúrimperializmus legalább ilyesmikkel próbálja majd megtörni a magyar fogyasztók gerincét. Csodálatos hal volt, önmagában emiatt megérné kidolgozni rá a boros toljavnyelv mintájára a füstölthalbuzi-szótárt. Lágy volt, mint egy lett halászinas segge, az animális krémességet olyan finom füstösség ellenpontozta, mintha a meztelen Vlagymir Putyin suhant volna át egy kaszálónyi harmatos pásztortáskán, a lecsengésben az érett erdei avar mellett megjelent a fiatalon bántalmazott garnéla jellegzetesen kétségbeesett édessége is.

Nem tudtam betelni vele. "Dugjatok föl egy guriga pekorinót, itt Toszkánában oktatnak titeket a ruszkik" – gondoltam magamban, mélyen igazságtalanul, amit az magyaráz, hogy ekkor nem állt rendelkezésemre semmilyen más élelmiszer, mivel éjjel egy óra volt.

Pért se ettem soha korábban, az is jó volt, egyszerre sósabb, édesebb és szívósabb a kimért halnál, igazi piáltató, rá is ugrottam az úti pálinkára.

Direkte jó lazítás volt utána a lágyan édeskés lazacféle.

És ezek után, miközben itthon a netezők beintettek, és Orbán Viktor visszavonult, én esténként rájártam a halakra, hülye kifejezéseket találtam ki – ez tiszta sirályköpet, bár nyomokban tengerészszakáll és nedves gumizsák érezhető, kenderköteles felhangokkal –, és remekül éreztem magam.

Advertisement

Köszönöm, Grani, így kell korszerű, webhármas módon internetes közösséget építeni! Rögtön ide is kommetelhetnél minden fontos tudnivalót az ismeretlen eredetű kimért halról!