Ma reggel kis híján letarolt engem egy szürke Renault. Ott imbolygott előttem a középső sávban, mint aki be van rúgva, aztán komótosan átimbolygott elém. Szerencsére résen voltam!

Fogadjunk, hogy veletek is történt már hasonló, azaz ti is láttatok már ilyen összevissza csalinkázó járműveket városban és autópályán egyaránt!

Advertisement

Múltkor Pozsonyból visszafele jövet – sajnos kikapott a Slovan a Szocsitól simán – állapítottuk meg, hogy ma már ki sem lehet találni, hogy vajon a szél miatt nem tartják az egyenest az autók, vagy pedig azért, mert vezetőik történetesen internetezéssel ütik el az unalmas perceket és órákat. Na igen, az autópálya nem valami szórakoztató, kilométerkő kilométerkövet követ, és csak nagyritkán színesíti a képet egy-egy benzinkút vagy lehajtó. Még egy ilyen apró országban is így van ez, mint a mi hazánk. Meg a fővárosi dugó és féldugó sem mulattató.

Tehát kész áldás az okostelefon. Vagy átok?!

Egyébként mégiscsak lehet sejteni valamit, bár nem százszázalékos bizonyossággal: a kamionok rángatózásában a légmozgás ludas, a személyautókéban pedig az Index és a Facebook. Plusz az esetek valamivel kisebb részében a Cink, legalábbis remélem.

Advertisement

Nyilván kitaláltátok már: a Szentendrei úti renault-s is olyan eltökélten baszkurálta a mobilját – azután is, hogy visszarándult a helyére, és én mellé értem –, mintha rohadtul fontos lenne.

Az van, hogy engem gépjármű-vezetői pályafutásom során eddig – a parkolási mizériákat nem számítva – összesen egyszer büntettek meg. Nem állítom, hogy mindig betartom a harmincat a harmincas tábla alatt, de összességében csak úgy gondolom: bár a szabályok egy része azért van, hogy áthágjuk őket, a helyesírásiak és a közlekedésiek kivételt képeznek ez alól. Utóbbiak különösen, hiszen emberéletek múlnak rajtuk! Szóval, az a kurva büntetés ott 2003 környékén megérdemelt volt, hiszen telefonáltam.

És most gondoljatok bele: amikor a kresz megtiltotta a mobilozást, akkor még tényleg csak telefonálni lehetett ezzel a modern eszközzel, és esetleg sms-t írni.

Ma viszont!

Ma viszont ott tartunk, hogy mindent lehet vele csinálni, talán csak gyereket nem. Az emberek csak interneteznek és interneteznek. Van, amikor ez az okostelefon-dolog kész áldás – úgy elröppen az a három óra az orvosi váróban, mint a pinty –, máskor azonban gyilkos.

Úgyhogy merengjetek csak el ezen. Morfondírozzatok egy sort. Biztos, hogy annyira muszáj megnézni abban a nyomorult középső sávban, hogy mit ír az újság? Biztos, hogy nem várhat tíz percet az a szaros megosztás? Vagy az a nyamvadt email?

Ugye, hogy várhat?! Internetezzetek otthon. Meg a munkahelyeteken. Meg a HÉV-en. Meg a villamoson. Meg a buszon. Meg a vonaton. De ne a volán mögött, az isten szerelmére!