A fényképen Erlend Loe látható, aki az én kedvenc íróm most már hét-nyolc éve. Abból az alkalomból látható, hogy megjelent a legújabb könyve magyarul, az a címe, hogy Fvonk.

Régebben volt vagy öt-hat szerző, még régebben még sokkal több, akiknek a friss megjelenéseire azonnal, gondolkodás nélkül lecsaptam, mint a pinty. Kurt Vonnegut, Philip Roth, Mario Vargas Llosa volt ilyen, később Paul Auster és Szergej Dovlatov, a magyarok közül Grendel Lajos és Gion Nándor. Meg sokan mások. Aztán valahogy szűkült a névsor, annyira, hogy most épp egy emberből áll. Nem mintha nem olvasnék többet (az idei tél felfedezettje Niccolo Ammaniti, nem vagyok annyira naprakész spíler), arról beszélek, hogy ki az, aki miatt nagyon beindulok. Szóval a lényeg, hogy ez az ember tehát a norvég Erlend Loe.

Advertisement

Nem azonnal a felbukkanásakor fedeztük fel őt sem, csak pár év késéssel, ráadásul a Kurt nevű érdekes figuráról szóló gyermekkönyveivel kezdődött, akiről a kisebbik lányomnak olvastunk fel kiskorában. Már attól le voltam nyűgöződve, és aztán jött a többi, a Dopplerek, a Naiv.Szuper, az Elfújta a nő, a Vegyesbolti csendes napok. Nem szoktam Loe-t méricskélni, minden kötete klassz, és kész. És most beállított a feleségem ezzel a Fvonkkal, és szerintem még ma este kivégzem. Nem a feleségemet, a könyvet.

Ha véletlenül túl lennétek már rajta, ne szpojlerezzetek! És olvassatok mindennap!