A Növényi Norbert munkásságához érkező kommentokból is látszik, van még igény az igazi költészetre is – így a költészet napján pláne –, nemcsak a hülyeségre. Úgyhogy akkor ide emelem azt a verset, amit a legjobban szerettem József Attilától kamaszkoromban.

Egyébként sehogy sem értettem akkor, 1982 környékén, hogy ezt hogy a fenébe engedték megjelenni a gyűjteményes kötetben. Na mindegy, a lényeg, hogy ha van kedvetek, inkább itt osszátok meg kedvenc verseiteket. Bár persze Simonka György alatt sem mutatnak rosszul, de mégis.

VILÁGOSÍTSD FÖL

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

Advertisement

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.