Az Összetartozás dala a vállalati középvezetői jazz, és az igényesen unalmas popzene üdítő elegye, homályos értelmű utalásokkal. Viszont a műfaján belül azt kell mondani, hogy remek alkotás.

A dalt a Nemzeti Összetartozás Napjának honlapján tették közzé, ahol, Kodályra hivatkoznak, hogy miért kellett megírni. Én azt az idézetet szeretem tőle, amikor Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta őt és Illyés Gyulát egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt:

„Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.”

Az anekdota szerint ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.

Vagyis hát szép dolog az összefogás, az együtt dalolásnak pedig kevés lelkesebb támogatója van nálam, de hogy minek kellett írni ehhez egy új dalt, azt nem tudom.

Advertisement

(Ezt a kérdést egyébként legjobban az EU oldotta meg eddig a himnuszával, ők a jól ismert Örömódát nevezték ki annak. Ha az illetékesek jó néprajzosként leballagtak volna egy iskolai tábortűzhöz vagy koleszos buliba anyagot gyűjteni, akkor simán összeszedhettek volna egy tucat remek popslágert az elmúlt 30-40 év terméséből, amit mindenki ismer és szeret.)

Na de hagyjuk a hátterezést, lássuk a dalt!

Szöveg

A dalszöveget hárman jegyzik, ami elég meglepő egy másfél versszakos dalnál, na de sebaj. A rímek egészen "furák": fáról/táncol, körben/réten stb. Ritmikai hiba viszont dicséretesen kevés van benne. Gyakorlatilag az összes tagmondat százszor szerepelt már más dalokban, egy tökéletes közhelygyűjtemény, kivéve a rejtélyes "talpaink egymásra lépnek" részt. Ha valaki tudja értelmezni, ossza meg velünk.

Advertisement

Mentségére legyen mondva, hogy mesze veri még így is a magyar popzenei dalszövegátlagot, na meg, hogy nem valami direkt összetartozós témát próbáltak megragadni a szerzők (már ha tényleg többen voltak).

Zene

Legyünk tisztában: a párt-/esemény-/céges himnusz/induló stb. nem az a műfaj, ahol zenei forradalmat lehet vagy kell kirobbantani, szóval nagy újdonságra nem számítottam. Tulajdonképpen nagyon profi iparosmunka ez.

Adott egy sablonos popdal, amit olyan mértekben teleraktak az összes könnyűzenei gipszstukkóval, hogy gyakorlatilag bemutatópéldány lehetne a zenei hatásvadászat oktatásánál.

Van itt nánáná refrén, indokolatlan népdalos betét (amit olyan zárt szájjal ad elő az énekes a klipben, mint egy hasbeszélő), gyerekkórus (többszólamúzva, kánonba hajolva), a legkülönbözőbb szólók, kímélő jazzaroma, Beatles-es lezárás.

Az egész nagyon ügyesen, patikamérlegen van kiszámolva, nehogy túl sok legyen valamiből, ami fárasztó, de azért úgy érezze az ember, hogy igen kérem, ez művészet.

Advertisement

Bármennyire is rémes, unalmas és közhelyes, meg kell hagyni, hogy a maga nemében tényleg klasszul összerakott munka, ennél sokkal vackabb dolgok kerülnek piacra.

Kiváncsian várom az utóéletét.