1906-ban írták, pálinkától megnőtt törpékről szól, és nem magazinos vagy napilapos riport, hanem egy reklám.

A sok évtizednyi kommunizmustól megzavarodva sokan azt gondolták, hogy az első magyar gonzó cikkek Vágvölgyi B. András magyar narancsos riportjai voltak arról, hogy az amerikai sajtóösztöndíja alatt elszívott egy marihuánás cigarettát a Village Voice szerkesztőségében, illetve hogy meglátogatta a műfaj politoxikomán pápáját, Hunter S. Thompsont.

Advertisement

De ez nem igaz. A gonzó majdnem száz évvel korábban megjelent Magyarországon. A torz társadalomfejlődésnek és a megalvadt feudális struktúráknak köszönhetően nem egy lap szerkesztőségi tartalmai között – mondjuk Ady Endre vagy Karinthy tollából –, hanem egy népszavás hirdetés szövegében. Figyeljük meg, hogy a korai pannon gonzósok még nem ismerték – hogy is ismerhették volna? – Thompson sok évtizeddel későbbi alapelveit arról, hogy a témát betépve kell átélni, aztán tiszta fejjel megírni és szerkeszteni. Így amellett döntöttek, hogy a teljes folyamat alatt legyenek betépve. Ki hibáztatná őket? Zseniális írásművük így is sokkal többet elárul a korabeli magyar életről, mint valami társasági regény.

(via gróf Járdánházy)