Te őrült vagy!" „Tudom. De ma ez a menő." Emlékszel? Ha tízszer nem nyomtad be ezt a riposztot általános iskolában a cigirágót elpöckölve, akkor egyszer sem. De vajon az megvan-e, hogy ez a klasszikus a Rés a pajzsonban hangzik el?

Mindenkit bátorítok, hogy nézzen inkább John Woo-t túlhájpolt magyar filmek helyett, és tessék, létezik a fegyvernek istene: pénteken 17:00-kor leadja a Film+ a hongkongi szaki 1996-os, A-kategóriás referenciafilmjét, a Rés a pajzsont John Travoltával, Christian Slaterrel.

(A gazdasági bevándorló ázsiai akciófilm-rendező első amerikai filmje a Tökéletes célpont volt a Miron Cozma-hajú Van Damme-mal, de az még masszívan B.)

Hozzá kell tennem: amikor a Rés a pajzsont újranéztem, rá kellett döbbennem, hogy a prepubertás koromban még atom jónak talált alkotás ritka ostoba darab – valahol félúton a Tökéletes célpont és az Ál/arc között –, de harminchoz közelítve is azt mondhatom, azért Hans Zimmer zenéje és a gonosz Travolta néhány benyögése elviszi, mint lopakodó a töltetet.

Úgy is, hogy minden más csak ballaszt a 108 perces moziban, amelyben a Palikként fölényeskedő Deakins őrnagy (John Travolta) dobja ki egy próbarepülésen a személyes Czollner Gyuláját (Christian Slater), hogy átjátszhassa a repülőgépen szállított atombombát a terroristáknak, ám a kihajított Riley Hale felszívja magát, és a tömegpusztító fegyver nyomába ered a sivatagban.

Memento egy évtizedből, amikor a Schwarzenegger–Stallone-korszak után – de még a képregényfilmek reneszánsza előtt – átmenetileg Christian Slater is megmenthette a világot, pedig nála butábban kevesen tudnak nézni, annyira korán szétkokózta az agyát.

A Rés a pajzsonban a maga teljessségében élvezhetjük a John Woo-i esztétikát, mint az elugorva vízszintben lövöldözés vagy a fegyversimogatás, ami itt egyenesen egy atombombával történik, a fétisek fétisével! De itt-ott már néha tényleg fizikai fájdalmat éreztem, az agyvelőm nyomta a koponyafalam, annyira ostoba párbeszédeket írtak bele, és ehhez tökéletesebben asszisztáló főhőst nem is találhattak volna, mint a mindig fogalmatlanul mozgó Christian Slater (legyen szó A rózsa nevéről vagy a Tiszta románcról). Azonban így is fejtörést okoz a torkosság bűnébe eső Deakins–Travoltának, akit a filmben nem elégített ki a közalkalmazotti életpálya-modell. (Egyik embere egyébként nettó Szájer József.)

Advertisement

De ne mondjuk, hogy a rendező nem jelezte, hogy az ostoba dialógusok miatt milyen gyötrelmek várnak ránk: a fehér házi kabinetfőnök szerepében egyenesen Poe-t, az aminosavakon élő kiborg-börtönigazgatót láthatjuk a Fortressből (Kurtwood Smith), márpedig ha ő feltűnik a színen, menten hallom a kiáltását harminchárom emelet mélyről: „Fájdalmat! Fájdalmat mindenkinek!" (Ami lehetne az NB I-es heti összefoglaló beharangozója is.)

Úgyhogy vegyél be egy Saridont, Travolta. A mi fájdalmunkat meg enyhítse Hans Zimmer: