Mármint 1992. október 23-án. 22 évvel a történtek után legalábbis hajlamosak vagyunk ilyesmit feltételezni. Persze azelőtt is állt már a bál, volt taxisblokád, hordót a zsidóknak, Kónya–Pető-vita és még sok minden. De Göncz Árpád kifütyülése egyfajta mérföldkő volt.

Gondoltam, megírom rendesen, ha már többen is kérdeztétek a Molnár Zsolt-os poszt alatt, hogy mi volt, és miért édekes, ami volt. Na szóval, az első, 1990–94-es parlamenti ciklusban – amit utólag sokan idealizálgatnak, hogy még mélyebbre tapossák azt, ami most van – akkora háborúskodások voltak a két oldal között, hogy kész őrület. Ez a két oldal persze másképpen nézett ki. A választásokat a konzervatív MDF nyerte a liberális SZDSZ előtt – utóbbiak úgy megdöbbentek ezen, hogy többé nem tudtak magukhoz térni –, az MSZP rosszabb eredményt ért el, mint az idén, és bejutott a fiatal Fidesz, ami akkor szintén liberális volt.

Advertisement

Antall József miniszterelnök egy MDF–FKGP–KDNP koalíció élén kezdett hozzá az ország szanálásához, és bár formátumos és tisztességes ember volt – noha iszonyú hosszú beszédeket tartott –, egykettőre beleszaladt az összes szóba jöhető zsákutcába. Érzékeny témákkal tele volt a padlás, kárpótlás, igazságtétel, ügynökügyek, privatizáció, média stb. – és akkor a totális gazdasági csőd közelségéről még nem is beszéltünk. Kezdetben még volt némi bizalom az ellenoldali felek között – így lett egy utólag paktumnak nevezett megállapodás értelmében köztársasági elnök a szabad demokrata Göncz Árpád. Ez a bizalom azonban 1990 második felére elveszett, a maradékát a taxisblokád emésztette fel.

Gyakorlatilag az új magyar demokrácia első őszétől kezdve az 56-os forradalom – a magyar történelem talán utolsó nagy pillanata – évfordulója volt mindig az a nap, amikor az ellentétek a maguk teljességében tudtak megmutatkozni. Bizonyára, mert a feleknek sohasem sikerült ugyanúgy értelmezniük a hősies és harcos napokat. Számításaim szerint egészen 2006-ig – egy igazi Gyurcsány kellett a rekorddöntéshez – 1992-ben volt a legdurvább október 23-a.

Ekkor történt, hogy a Kossuth téren ünnepi beszédet mondani próbáló Göncz Árpád köztársasági elnökbe belefojtotta a szót a tömeg. Akkorát füttyögtek, hogy az egykor életfogytiglani börtönre ítélt ötvenhatos egyszerűen nem tudta elmondani, amit szeretett volna. Várt néhány percig, aztán bánatosan elballagott. Annyira szomorú lett, hogy később az Operaházba sem ment el, ahol a kormány központi ünnepi estjét tartották. Ezen egyébként a tökös Orbán Viktor is berágott, és demonstratíve távozott a helyszínről, azzal, hogy Antall Józsefnek fel kellett volna ajánlania, hogy ott mondja el a magáét az államfő.

A történtek hatalmas hullámokat gerjesztettek. Az ellenzék szerint a kormány nemcsak abban volt hibás, hogy nem teremtette meg a lehetőséget a beszédmondásra a Kossuth téren, hanem szervezte is a kifütyülést, határőröket vetett be erre a célra. Személyesen Boross Péter akkori belügyminisztert is közreműködéssel vádolták. A kormány szerint viszont erről szó sem volt, továbbá Göncznek egyrészt nem kellett volna megfutamodnia, másrészt nem kellett volna kihívnia a sorsot maga ellen a törvényalkotók munkájának akadályozásával, a parlament által elfogadott törvények – pl. az igazságtételi – alá nem írásával, az önfejű médiaelnökök (Hankiss Elemér, Gombár Csaba) le nem váltásával.

Advertisement

Volt még egy sajátos leágazása a sztorinak: akkoriban két rivális hírműsorral bódította a nézőket a köztévé, a Híradót az MDF-párti Pálfy G. István, az Esti Egyenleget pedig a még napjainkban is híres Bánó András szerkesztette. Utóbbit a kifütyülésről leadott anyag miatt azzal ütötték, hogy manipulálta a felvételt, azért, hogy az egész még csúnyábbnak látsszon.

A lényeg, hogy 1992. október 23-án vitte el végleg a cica az úgynevezett megbékélés úgynevezett esélyének az utolsó morzsáit is jobb és bal között – ebben a buliban vett tehát részt kapucniban, alatta hajjal, az akkor 18 éves Kispest-ultra fiatalember –, járulékosan pedig megágyazott a Demokratikus Charta felfutásának. Ennek egyik legfontosabb eredménye az MSZP végleges rehabilitálása és az 1994-es koalíció volt.

A többit tudjátok.