Hülye Szily elkúrta: megtehette volna, hogy kreatívan, humorosan, kellő alázattal, elegánsan számol be a Gawker-balhéról a Cinken, de nem volt rá képes. Ezek után az MN-nek fel kellett tennie a kérdést: érdemes-e egy internetes bulvárlapnak a függetlenség pózában tetszelegnie?

Igen-igen: szép hosszú elemzést kaptunk a Simicska Lajos-újságban, ami tele van jobbnál jobb részekkel. Ha gondoljátok, elolvashatjátok az egészet itt, én mindenesetre kivonatoltam.

Az előzmény – bár gondolom, erre már rájöttetek – ez a Szily-gondolatmenet volt.

Na és akkor a legjobb részek. Először is a cím:

Cinkessé vált médiabirodalom

Aztán első legjobb részlet:

A jobb érzésű újságíró amúgy is tudja: a hektikus sajtó állandó problémáival fárasztani az olvasókat igazán nem szép dolog.

Második legjobb részlet:

A többségében liberális véleményosztókat tömörítő Cink a New York-i székhelyű Gawker médiacsoport magyarországi képviselője. Amolyan franchise-rendszerben működő sajtóorgánum, amelynek az amerikai anyacég sablonok és irányelvek mentén biztosítja az univerzális szellemiséget, miközben a földrajzi helyüket illetően eltérő blogok témáikban az adott piac sajátosságait is figyelembe veszik. Oldalaikat böngészve olyan érzésünk lehet, mintha elménk egy virtuális McDonald’s gyorsétteremben tobzódna.

Harmadik legjobb részlet:

Ebbe, vagyis a tulajdonos (látszat-)tisztessége és az újságírók lájkvadász ízléstelensége között feszülő konfliktusba vizionált apokaliptikus válságot a Cink. Terjedelmes tipródásukban a főnök mellett teszik le a voksot, pedig „a világ legnagyobb médiabirodalmának” szétesését emlegető cím alapján gyaníthatjuk, hogy látványos aggodalmuk célja ugyanaz, mint a magánszemélyek leplezett vágyait kiteregető amerikai kollégáiké – bezsebelni még pár kattintást.

Negyedik legjobb részlet:

Csakhogy a magyar gawkeresek profi kommunikátorok, a bulvár bloghálózat mondvacsinált morális válságából színes trükkökkel igyekeznek kihozni a maximumot. Nem csak a főnöknél pedáloznak, egyúttal lefutják a kötelező tiszteletköröket az Index.hu és a 444.hu hírportálok cinkes méltatásával. A leplezetlen hízelgés ráadásul ügyesen elfedi a cikk központi üzenetét, ami nem más, mint önmaguk futtatása. Már az első sorokban megjelenik az írás két lényeges üzenete, miszerint a Gawker a független, szabad sajtó ikonja, illetve hogy mindezt Magyarországon a Cink képviseli.

Ötödik legjobb részlet:

Nem mintha baj lenne, hogy egy szerkesztőség ügyesen reklámozza saját érdemeit. Sőt, itt lenne az ideje, hogy a jobboldal is elgondolkodjon azon, miért nem sikeres ebben. A Cink azonban nem követendő példa – hibázik, amikor a Gawkeren keresztül saját magát valótlan színben tünteti fel. Különös ugyanis, hogy a szerző a „független” jelzővel háromszor, a „birodalom” szóval pedig hatszor illeti anyacégét az írásban (a cikket követő kommentárjait nem vizsgálva), miközben a Gawker egyiket sem állítja magáról.

Hatodik legjobb részlet:

Ha az Egyesült Államokban nem ciki pletykalapot írni, Magyarországon miért lenne az? Miért szükséges „független blogbirodalomként” aposztrofálni egy sajtóorgánumot, amit csak az motivál, hogy eladja a hirdetési felületeket? Másrészt elgondolkodtató, hogy egy könnyen emészthető, bulvártartalomra szakosodott amerikai médiavállalat magyarországi képviselőjeként a Cink miért az urbánus-liberális véleménycikkek közlésére állt rá? Úgy gondolom, e kérdésekre adható egy válasz: itthon ezt a tartalmat a legkényelmesebb eladni. Legalábbis annak a rétegnek, amely a Cink törzsközönségét adja: a budapesti közeg fáradhatatlanul igényli az ideológiai síkú vitát, s így a szerzőknek sem kell megerőltetniük magukat, hogy inkább friss és izgalmas információkat szerezzenek meg.

Hetedik legjobb részlet:

Megvan azonban a veszélye annak, ha a liberális elvek mentén űzött vita a bulvársajtó részévé válik. Az értékeit elvesztő eszme ugyanis így gazdasági érdekeket kiszolgáló propagandaeszközzé silányul, ilyen pozícióból pedig nehéz a politikát rendre utasítani. Érdemes lenne az igazság bajnokainak ezzel kapcsolatos felelősségükön is elgondolkodniuk, amikor a hatalmi túlsúlyba került kormánypárt intézkedéseit bírálják.

Nyolcadik legjobb részlet nincs, ez az előbbi a publicisztika – melyet bizonyos Buzna Viktor jegyez – lezárása volt. Jó erős vége van a szövegnek, mint látjátok, úgyhogy most az lesz, hogy – az igazság bajnokaként – elgondolkodom a beleszőtt tanács pontos jelentésén.