Nem érek be időben, mert, képzeljétek… Kontinenstől, vallástól és bőrszíntől függetlenül a Föld minden munkavállalója vigyorogni kezd, ha ilyen kezdetű levelet lát. De olyan mailt tuti nem láttál még, mint ami a Gawker listáján jelent meg.

Kevin rendszergazda, aki a Gawker-központ alkalmazottainak többségével ellentétben nem New York városában, hanem New Jersey-ben él, hétfőn reggel a következőt írta a cégünk tech-levelezőlistájára, előrejelzendő, hogy el fog késni:

subject: Egy órát kések medve miatt

szöveg: Az ok: medve flangál a vasútállomáson. Megvárom a következő vonatot, nem akarom, hogy megharapjon.

A nevetés csitultával vettem észre, hogy fotót is mellékelt hozzá. Vakond vagyok, először nem láttam rajta semmit. Így még elismerőbben nevettem.

Be is írtam, hogy

Én tök vak vagyok: hol a medve?

Mire NAK kolléga villámgyorsan segített:

Hogy Eszpee megszánjon végül és kinagyítsa nekem a lényeget:

Tényleg medve, állapítottam meg, de olyan furcsán kicsi, vagy a sínek és a fák hatalmasak.

Kevin levelére Mikhail, egyik orosz származású kollégánk a következőt válaszolta azonnal:

Két válasz között ingadozom:

1.) Mi itt a probléma, Oroszországban medveháton járunk dolgozni.

2.) Ha a medve megtámad, rá fogsz jönni, hogy nincs szükséged vonatra ahhoz, hogy nagyon gyorsan beérj a munkába.

Kevin erre már csak kora délután felelt, de az üzenete legalább megmagyarázta a medve méreteit:

Ez a medvebocs volt, az anyamedve a sínek túloldalán volt egy fészerben, ahol valaki egy csomó ételt hagyott. Az egyesszámú szabály a medvékkel, hogy ha jót akarsz, sose kerülj az anya és a bocsa közé.

És ezt mégcsak rendszergazdás szobaokoskodásnak sem lehettt minősíteni, Kevin ugyanis ezelőtt hivatásos katona volt, az amerikai hadsereg tagja, igazi veterán, akit még erre is simán felkészíthettek.

Advertisement

És a te karrieredben mi volt a legjobb kamu, illetve tök valódi, de mindenki által kiröhögött kifogás?