Ez az, amit a magyar sajtó – benne én is – másfél éve nem tud se lenyelni, se kiköpni. Amit mindenki, de tényleg mindenki tudott, és senki sem írt meg. A volt nője azzal vádolja az újságíró-politikust, hogy zaklatta a kislányukat. És én miért nem írtam meg, ha hallottam róla?

Miközben annyi cikk született a 444-es Magyari Péter által leleplezett Sipos Pálról, a tanítványait zaklató tanár-újságíróról, a több évtizedes hallgatáson értetlenkedő cikkek szerzőinek egy része saját maga is titkot rejtegetett. Azt, hogy hasonló, de még sokkal durvább vádak lebegnek egy másik kollégájuk, Bojár Iván András feje fölött. Tagja vagyok egy zárt Facebook-csoportnak, aminek a tagjai velem durván egyidős, főleg online újságírók balról, jobbról, középről és sehonnan. Itt is előkerült nemrég a téma, és kiderült, hogy aki számít, az mind tudta a Bojár-ügyet.

Most az történt, hogy a mainstream médiából elsőként az ATV robbantotta névvel a Hírt, Amit Budapesten Garantáltan Minden Újságíró Tudott, majd ma a Népszabadság is megírta. A lényeg, hogy a volt nője és gyerekének anyja szexuális zaklatással vádolja az Oktogon volt főszerkesztőjét, a Népszabadság egykori szerzőjét, akit feljelentett a rendőrségen, majd amikor nem volt elégedett a nyomozás tempójával, egyszerűen elterjesztette a sztorit a magyar sajtóban. A rendőrség nyomozott, a kislányt több szakértő faggatta, de Bojárt eddig még ki sem hallgatták, miközben ilyen súlyú dologkkal vádolták.

Igen tanulságos, hogy mi történt utána.

A csalira először a Bors harapott rá, ami tavaly Ötéves kislányával élvezkedett az apa címmel meg is jelentette a sztorit, egyszerűen leírva mindent, amit az anya mondott, de Bojár nevének említése nélkül. Annyit elárultak, hogy ismert közéleti figuráról van szó, így mindenki találgatni kezdett. Aztán észbe kaptak a lapnál, hogy ilyen vádakkal egy elfogult fél állításaira hivatkozva nem lehet tönkretenni valakit, és gyorsan leszedték az online verziót. De ekkor már mindenki tudta, akit kicsit is érdekelt, hogy a főszereplő Bojár volt.

Miért nem írt akkor senki az ügyról a mainstream médiából, annak ellenére, hogy olyan másfél éve beszélik a dolgot? Mert az újságírók összezárnak és a legszörnyűbb bűnöző társaikat is kimosdatják? Vagy mert a budapesti liberálisoknál egy gyerezaklatás az alap, és utána jönnek csak az igazán szaftos hobbik? Hála istennek nem.

Akivel beszéltem a dologról, ugyanazért nem írta meg, mint én. Mert vannak dolgok, amik újságírói eszközökkel eldönthetetlenek, hiába vagy a legggondosabb és legambiciózusabb nyomozó riporter. Bojár ügye minden jel szerint két ember rettentően nyomasztó párbaja, egy szegény áldozattal, a kislánnyal. Egy pár drámája, ahonnan a nő lelépett, majd nem engedte, hogy a férfi láthassa a közös gyereküket, aztán a legdurvább vádakkal állt elő. Ahol a férfi mindeközben blogot írt arról, hogy a nő milyen elmebeteg módon igyekszik ellene fordítani a gyereküket, így állva bosszút a kapcsolatuk kudarcáért. (Itt a blog, amiből Bojár sajnos már törölte a bejegyzéseket.)

Ha már megemlítettem Sipos ügyét, ott azért is egészen más volt a helyzet, mert rengeteg tanú és áldozat volt, ugyanarról a jelenségről jó pár forrásból lehetett nyilatkozatokat meríteni az érintettektől, ezeket össze lehetett vetni egymással, vagyis egy riporter eszközeivel is közelebb lehetett jutni az igazsághoz. Bojáréknál nem volt még állítólagos tettenérés sem. Miután az anya feljelentést tett, több pszichológus beszélt a kislánnyal, az itt elhangzottak a szörnyű vádak forrásai. Közvetlen bizonyíték nem kerülhet elő, minden állítás pszichológusi szakvéleményeken alapul.

Advertisement

Az ügy azért is taszított engem és több kollégámat, mert nyilvánvaló volt, hogy – bármi legyen is az igazság a zaklatásról – az anya nyílt, megsemmisítő szándékú hadjáratot folytat az apa ellen, ráadásul olyat, hogy egyáltalán nem nézi a saját kislánya érdekeit. Az eddig megjelent jegyzőkönyvrészleteket ugyanis senki más nem szivárogtathatta ki, csak az anya. Ő fordult a sajtóhoz, csak tippelni tudok, hogy azért, mert nem volt elégedett a nyomozással, és feltétlenül azért, hogy örökre befeketítse a volt pasija nevét. Ez persze nem jelenti azt, hogy az anyának ne lehetne igaza az alapügyben, de azt feltétlenül jelenti, hogy egy, a másik felet irracionálisan utáló, az ő rossz színben való feltüntetéséért konkrétan bármit megtevő szereplőről van szó. Mondhatod, hogy ezt a hozzáállást bőven megindokolja, ha az apa tényleg zaklatta a kislányukat. Ez igaz, de a kislány borzasztóan nyomasztó vallomásának kiszivárogtatása az anya részéről mindennél durvább merénylet a gyerek ellen. Aki ilyet csinál, azt egy becsületes riporternek illik fenntartással kezelnie.

Na de adott esetben egy rosszindulatú fanatikusnak is lehet igaza.

Az apával, Bojárral ezeknek inkább az ellentéte a probléma. Őt sokan ismerik, kedves, joviális fickó, jól kommunikál, tipikusan az, akiről el sem lehetne képzelni ilyesmit. Na de mi van, ha a kedélyes álca mögött egy szemétláda rejlik, aki direkt annyira kiborítja a volt nőjét, hogy az agresszív bolondnak tűnjön, és senki se higgyen el neki semmit? Ugye milyen szörnyű dolog, ha az ember konyhapszichologizálásra kényszerül? Ez egy olyan ügy, ami a végén egyfajta "ki kinek hisz" párbajjá alakul, karakterek összecsapásává. Te a "hisztis pina" vagy a "gonosz-perverz manipulátor faszi" elméletben hiszel? Na, én nem akartam és akarok belemenni egy ilyen játékba, főleg, ha ekkora a tét.

Advertisement

Szóval ritka zavarbaejtő ügy ez, és igazán próbára tette a legbecsületesebb újságírókat is. Akik szerintem végül is jól döntöttek, hogy nem írták meg az ügyet. Egyszerűen azért, mert ha lövésed sincs az igazságról, és közelebb sem tudsz kerülni hozzá, nem teheted tönkre emberek életét. Azzal együtt mondom ezt, hogy a Cink arra alakult, hogy bármit meg lehet írni, és ezt komolyan is gondolom. De ez most az az egy volt a tízezerből.